Takács Boglárka győzött 200 méteren Lausanne-ban
Takács Boglárka nyerte a női 200 métert az atlétika Gyémánt Liga lausanne-i állomásán.
Az országos csúcstartó sprinter a GyL-programon kívüli számban 22.76 másodperces remek idővel – saját rekordjától öt századdal elmaradva – lett első.
A hivatalos számok közül a férfiak ugyanilyen távján az olimpiai bajnok botswanai Letsile Tebogo 19.64 másodperccel diadalmaskodott, míg gerelyhajításban a Párizsban bronzérmes, kétszeres világbajnok grenadai Anderson Peters utolsóra dobott 90,61 méteres versenycsúccsal nyert.
Úgy látszik, megvan a sikerrecept: ha Takács Boglárka egy 100 méteres futammal vezetheti fel a 200 méteres síkfutást, az garantáltan jól sikerül. Így futott tavaly június 8-án 22.77-et (+0.4) az MTK-pályán, majd idén május 26-án 22.71-et (+0.8) ugyanott, a Lantos Mihály Sportközpontban egyaránt a World Athletics Continental Tour elnevezésű sorozatának bronzkategóriás viadalán. Most pedig ugyanígy tett Svájcban, a lausanne-i Gyémánt Liga-versenyen: ezúttal 0.5-ös hátszélben 22.76 másodperc alatt tette meg a távot, amivel megnyerte a versenyszámot!
Miután előtte futott egy 11.35-ös 100 métert, amire már csóválta a fejét. Pedig ott is csak egy 10.92-t tudó amerikai, Jenna Prandini előzte meg.
„Kezdem a százzal! Összességében jónak éreztem a melegítést, jól ment a lábam, és eléggé motivált is vagyok még az olimpia után, mert úgy érzem, hogy még mindig maradt mind a százas, mind a kétszázas futásaimban, és szeretném kihozni azt, ami idén bennem van, úgyhogy izgatottan várom ennek a szezonnak a további alakulását – vezette fel a svájci este történéseit. – Szóval így álltam neki ennek a napnak is, és a száz méter egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy terveztem. Eléggé meg is lepett, hogy szinte majdnem elfáradtam a végére, nehéznek éreztem a lábaimat, nem annyira értettem, hogy miért. Azóta már az edzőmmel átbeszéltük, és szerinte nem melegítettem eleget a száz előtt. Kicsit óvatosra vettem, mert tudtam, hogy két futásom van, és a kétszázat is jól kell megcsinálnom. Úgyhogy lehet, hogy talán ez volt a hiba, nem tudom pontosan, viszont olyan szempontból mindenképpen jó volt, hogy futottam százat, hogy megélesítette a lábamat a kétszázra, és nekem ez így kifejezetten bevált eddig, mert akárhányszor huszonhárom másodpercen belül futottam a kétszázat, mindig volt előtte nagyjából egy órával egy százas futásom. Most is sikerült ezt a szép szokásomat megtartani…”
Sikerült, bár most egy óra és 22 perc volt a két futás között: 18:30-kor rajtolt az – egyébként ellenszeles – 100-as futama, majd 19:52-kor a 200-as.
„A hazai bronzkategóriás versenyeken volt ez a menetrend, és ott eddig bevált, úgyhogy vártam, hogy most mit tudok kihozni belőle – mondta a félkörös versenyszámról, amelynek a hetes pályáról vágott neki. – Mondjuk kicsit megijedtem, hogy ha ilyen rosszulesett a száz méter, amit egyébként szeretek és vártam és úgy éreztem, hogy jó formában vagyok, akkor milyen lesz a kétszáz. De úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyok, akkor maximum elfáradok nagyon, de megpróbálom elkezdeni úgy, ahogy kell, úgy futni, ahogyan a legjobb, és ha technikailag jó lesz, akkor remélhetőleg az idő is az lesz. Azt tudtam, hogy körülbelül 22.6-22.7 körüli kell ahhoz, hogy nyerjek vagy nyerjen valaki, és nagyjából annyi is kellett. Egyébként az nagyon meglepett, hogy amikor a kanyarkijövetnél voltam, senkit sem érzékeltem magam körül sehol. Fura is volt, mert nagyon erős volt a mezőny, és előzetesen egy helyit, egy svájcit leszámítva mindenkinek huszonhármon belül volt az idei legjobbja, emiatt tudtam, hogy azért ez nem lesz olyan egyszerű futam. Próbáltam az elején úgy futni, hogy nem nagyon megfutni az első százat az olimpiából tanulva, de közben úgy futni, hogy a mögöttem lévő pályán induló holland minél később érjen utol vagy ne érjen utol, és sikerült. A kanyarkijövetnél meg próbáltam mindent beleadni, ami maradt, és még egy fokozattal feljebb kapcsolni, úgyhogy nagyon jó volt, egyébként élveztem.”
Forrás: MASZ / MTI
Németh Roland szerint Takács Boglárka tovább faraghatja az országos csúcsokat
