Sűrű erdő szélén – Útkeresés a szovjet összeomlás után

Magyarul is megjelent Leo Vardiashvili nemzetközi sikerkönyve, a Sűrű erdő szélén

A szerzőről:

Leo Vardiashvili 12 éves volt 1995-ben, amikor családjával Grúziából az Egyesült Királyságba emigrált. A University of Londonon tanult angol irodalmat, ma a pénzügyi szektorban dolgozik. A negyvenes éveiben jár, a Sűrű erdő szélén az első regénye, amelyet munka mellett hat évig írt. A könyv Magyarországon kívül eddig 13 országban jelenik meg, köztük Georgiában is.

Leo Vardiashvilit nemrégiben a The Observer című angol lap beválasztotta a tíz legígéretesebb induló szerző közé 2024-ben:
https://www.theguardian.com/books/2024/jan/14/meet-10-best-new-novelists-for-2024-fiction-reading

A Sűrű erdő szélén tartalmából:

A főhős, a grúz Szaba Londonban él apjával, Iraklival és bátyjával, Szandróval. 1992-ben menekültek el Grúziából, amikor kitört a függetlenségért vívott polgárháború a Szovjetunió ellen. Anyját, Ekát azonban kénytelenek voltak ott hagyni, mert neki nem volt útlevele, és a meneküléshez szükséges pénz csak hármójukra volt elég. Irakli, az apa évekig robotol, hogy pénzhez jusson, de egy szélhámos átveri őket, az anyjuk soha nem jut ki Angliába, és az évek során meg is hal. Apjukat mardossa a lelkiismeret, és sok évvel később visszamegy szülőföldjére, hogy minden ismerősétől elbúcsúzzon, és számot vessen az életével. Pár hónappal később Irakli felől nem hallanak a fiai többé. Először az idősebb fiú, Szandro megy az apjuk keresésére, és amikor ő is eltűnik, Szaba indul útnak.

Ezzel kezdetét veszi egy kaukázusi „road movie”, amelyben szerep jut árvíz miatt elszabadult állatkerti vadaknak, a híresen erős grúz csacsának, letartóztatásoknak, rendőri túlkapásoknak – és rejtélyeknek: Szaba bátyja ugyanis, hogy a rendőrök ne juthassanak egykönnyen a nyomára, a csak a testvére számára érhető, rövid irodalmi utalások, idézetek segítségével vezeti útra, éppúgy, ahogy a Jancsi és Juliska című Grimm-mesében tette a testvérpár: morzsát dobáltak el maguk után, hogy hazataláljanak. A kötet címe (Sűrű erdő szélén) is ezt a Grimm-mesét idézi. Szaba és állandó kísérője, a barátságos, jóravaló Nodar „mint Jancsi és Juliska” vesznek el az erdőben. De hogy ők is túljárnak-e a boszorka eszén, vagyis a rájuk váró számtalan veszélyt elkerülik-e, vagy sem, az kiderül a regény végére…

Egy kritika Dan Brown bestseller krimijéhez, A Da Vinci-kódhoz hasonlította a regényt, ami annyiban érthető, hogy az olvasó kulturális kapcsolódások révén bepillantást nyerhet egy testvérpár múltjába és egy távoli, egzotikus kaukázusi ország viszonyaiba. De ennyiben a hasonlóság ki is merül.

Leo Vardiasvili érzékeny, mégis humorral (helyenként fekete humorral) elegyít krimit, háborús regényt, road novelt, amelyben az összekötő kapocs a narrátor magára ismerése és magára találása ­– belső utazás, amely során a múlttal való szembenézés elkerülhetetlen.

Promóciós videofilm

Részletek Leo Vardiashvili Sűrű erdő szélén című regényéből
(fordító: Neset Adrienn)

„Az elkövetkező hat évben apránként veszítettük el Ekát. Elveszett a gázszámlákban, az élelmiszerekben, a buszbérletekben, a tolltartókban, a könyvekben és az egyenruhákban.”
„Nodar lelassít majd, hogy egy öregasszony átkeljen az úton. Csak akkor fogom felismerni Lena nagymamát, amikor összetalálkozik a tekintetünk. Aztán ez az egész, minden, ami körülvesz bennünket, széttörik, mint egy kaleidoszkóp, én pedig valahol máshol ébredek fel.”
„Kék pillantását lassan végigfuttatja rajtunk. Furcsa látványt nyújthatunk. Nodar a tegnapi fekete inget viseli, poros fekete nadrággal és ingerült arckifejezéssel. Aztán ott vagyok én: ócska farmer, Pink Floyd-os kabalapóló, sportcipő. Három napja ez van rajtam. Zilált vagyok, a szemem véres az időeltolódástól, a ruháimat összegyűrték az ismeretlen helyeken töltött éjszakák. Úgy nézünk ki, mint egy poén, amelyről lemaradt.”
„Az erkélyes buli meggondolatlan, a józan észnek ellentmondó és nagyon grúz módja volt a nehézségek leküzdésének: nagy, kiadós »basszátok meg«. Már elég viszontagságon átmentünk ahhoz, hogy ne riadjunk meg. Tudjuk, hogy élni fontosabb, mint túlélni.”
„Szandro és én saját nyelvet alkottunk, ami részben grúzból, részben tört angolból, részben Ekából állt. Az Eka könyveiből származó apró leletekből szőttük össze: idézetekből, nevekből, bennfentes poénokból és szereplőkből, akár csak egy fecskefészket.”
„Egyetlen módja van annak, hogy megtudd, képes vagy-e valamire: ha megpróbálod.”
„Végül megpillantom. Nem emberi szempár – borostyánba zárt aranyfólia pettyek – mered rám a zöld sűrűből. Egy alak bontakozik ki a képen. Egy bengáli tigris körvonala, amely sziklamereven áll a fák között. Éhes, bölcs tekintete pislogás nélkül bámul a hatalmas, busa fejből. A pofáján összekarmolt, sebhelyes a szőr, éveken át kínozták az olyan emberek, mint én. Csakhogy most nincsen közöttünk kerítés.”
„Valami félrecsúszott az életében annak, aki ebben a napszakban járja a várost. Ezek az emberek vagy az elkerülhetetlen másnaposság elől rohannak, vagy egy vitát követően sétálják ki magukat, ismert-ismeretlen okból már megint nem tudnak aludni. Én a Tabidze utcába megyek. Hazamegyek.”

„– Hagyd el ezt a helyet, Bublik! Menjünk haza!
– Hova haza, Szurik, ha ez nem az?
Tudom, hogy erre nem tud felelni. Körülöttem gyermekkori emlékek tucatjai könyörögnek, hogy legyek tanúja keserédes pusztulásuknak. Arra sem emlékszem, hogy már elfelejtettem azokat a részleteket, amelyek most az ingem ujját rángatják. Összeszorítom a fogamat, farkasszemet nézek Grúzia Anyával, és megyek tovább.”
„A szerelem csak szeretne olyan érzés lenni, mint amit Krisztina iránt éreztem, de ehhez nagyon össze kellene szednie magát.”
„…akárhova mész, ott farkasok járnak?”
„Felém bök a tollával.
– Mi a neved?
– Giorgi… – felelem.
– Csak Giorgi?
A katonák megint nevetnek.
– Giorgi Gulava.
– Hihetően hangzik. És te, Mike Tyson? Van neved, haver?
– Donald – válaszolja Nodar a kelleténél hangosabban.
Az őrmester felsóhajt.
– Donald micsoda?
Lehunyom a szemem, várom a csapást.
– Donald kacsa.
A szavak visszhangoznak a teremben. Mögöttünk a katonák röhögésben törnek ki. Az őrmester kongó, humortalan nevetést hallat.
– Jól van, Donald, jól van – mondja. – Majd szólok a rendőröknek, hogy hírességgel van dolguk. Gondoskodom róla, hogy így is bánjanak veled.”
„– Mi ez, hamu?
– Só – feleli Nodar. – Egy évtizedig nem fog itt semmi megteremni.
– De miért?
– Mert ezek grúz falvak. Nem akarják, hogy visszatérjünk.
– Kik? Az oroszok?
– Nem lehet mindent az oroszokra fogni.
– A grúzok?
– Az oszétok.
– Mi a különbség?
– Csak a név.
Nodar felsóhajt, és otthagy. Ma már nem beszélünk többet.”


Megjelenés: 2024. március 21.
Fordította: Neset Adrienn
ISBN: 9789635432523
Terjedelem: 368 oldal
Méret: 165 x 220 mm
Kötés: éldekorált keménytáblás
Ár: 6990 Ft