Magyarország 365 – Maradhat?
Nagyon sok tanulsága van a Magyar Nemzeti Múzeumban idén bemutatott World Press Photo kiállításnak.
A „végeredményt” már mindenki tudja. Egészen egyszerűen a szélsőjobboldali Mi Hazánk pártocska országgyűlési képviselője tett egy feljelentést, amire a főigazgató, – aki maga is fideszes káder – fittyet hányt, ám a fenntartó minisztérium első embere már nem tűrhette, hogy a borász és költő (még véletlenül sem történész, archeológus vagy muzeológus, netán levéltáros) fricskát mutasson a hatalomnak, amikor megüzente, hogy kiállításra érkezőktől az MNM nem kérhet személyi okmányokat.
Történt ugyanis, hogy Dúró Dóra országgyűlési felszólalása, helyesebben feljelentése után a minisztérium vizsgálódott, majd úgy döntött, hogy a kényesnek, pontosabban melegpropagandának tűnő képek megtekintését életkor szerint kell korlátozni.
Faramuci helyzet, hiszen a MNM csak befogadó hely volt, az intézmény szerződést kötött a WPP-vel, amiben nyilvánvalóan benne volt a látogathatóság feltételei, a jegyárak és a nyitvatartási idő. A minisztérium fütyült az érvényes szerződésre, felrúgta, mint a bolondgombát.
Szóval a WPP nyugodtan beperelhette volna a Magyar Nemzeti Múzeumot, de a kiállítás rendezője ennél elegánsabb volt. Kötve hiszem, hogy a World Press Photo bármelyik magyar állami intézménnyel szerződést kötne a jövőben.
Ez egyben esély is, a főváros már most lecsaphat a lehetőségre és helyszínt kínálhat a 2024-es WPP válogatásnak.
De kanyarodjunk vissza, hogyan lett az idei támogatott kiállításból csak tűrt seregszemle?
Hiszen az idei megnyitón nem más mondott beszédet, mint Orbán magyarhangja Orbán, azaz Orbán Balázs a miniszterelnök politikai igazgatója. Amúgy senki nem tudja a titulus mit takar, mit jelent, hiszen igazgatója eddig csak intézménynek, szervezetnek, nem pedig egy személynek volt. Mindegyis, Duca tengernagynak lehet politikai igazgatója is.
Nos, a World Press Photo megnyitóján maga Orbán Balázs méltatta a kiállítást.
„Szeretném megköszönni a kiállítás szervezőinek, hogy elhozták nekünk ezt a tárlatot. S szeretném megköszönni minden kiállított fotó alkotójának a munkáját. Rendkívül fontos munkát végeznek, mert cselekvésre sarkallnak. Ők figyelmeztetnek minket feltétlen kötelességeinkre!”
Így fejezte be a Magyar Nemzeti Múzeumban szeptember 21-én tartott beszédét Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója.
Azt nem tudjuk, hogy a politikai igazgató úr végignézte-e az egész kiállítást. Nem tudjuk látta-e a fülöp-szigeteki transznemű idősek otthonában készült képeket. Lehet, hogy látta; lehet, hogy nem. Nem is érdekes.
Utólag miért is akarná bárki ráhúzni a vizes lepedőt Orbán Balázsra.
Mondjuk úgy, minden ment a maga útján, a WPP-t befogadta az MNM, a kiállítást megnyitotta a politikai igazgató és tódultak a nézők.
Aztán megérkezett Dúró Dóra akciója és még többen lettek kíváncsiak a World Press Photo-ra, így aztán Csák miniszter L. Simon menesztésével tette fel az i-re a pontot.
Nem sajnálom én a főigazgató urat, hiszen ha úgy vesszük ő pártkatonaként igazi „ejtőernyős” volt a Magyar Nemzeti Múzeum élén. Pechje, hogy így bukott meg, így buktatta meg a Mi Hazánk, akiknek engednie kellett a kormánynak.
De lépjünk eggyel hátrébb. Azért az pikáns, hogy a kiállítás korlátozása miatt egyetlen kormánypárti szervezet sem szólalt fel. Ez nem érte el a Magyar Művészeti Akadémia ingerköszöbét, nem hallatta hangját a Mai Manó Ház sem, néma maradt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem is.
Pedig ez az eset a jövőben velük és bármelyik kiállítóhellyel is megtörténhet, ha ilyen éberek lesznek az újnyilas feljelentők.
És közben a szemforgató kormány nevében Dömötör Csaba a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára nagy dérrel-durral bejelentette, hogy minden eddiginél több, összesen 44 ezer képet küldtek a Magyarország 365 fotópályázatra.
A politikus szavai szerint ez Magyarország legnagyobb fotópályázata azzal a kimondott céllal, hogy bemutassa hazánk büszkeségeit. Összesen 5500 profi és amatőr fotós pályázott a felhívásra – tette hozzá.
Dömötör Csaba emlékeztetett arra, hogy az idén új kategóriákban is lehetett pályázni, például portré és utcai fotó kategóriákban.
És mi van akkor, ha meleg személyekről készülnek portrék, vagy Pride-on készült fotókkal pályáznak az utcai fotó kategóriában?
Nagy munka lesz 44 ezer képből kiválogatni az arra érdemeseket és éberen figyelni kell majd a szűribe bekerült elismert fotográfusoknak, nehogy átengedjenek egy kétes tartalmú képet.
