Lázadó Krisztus: „A munkámban, Uram, érek annyit, mint Te Nagy passziódban”
Most, hogy egész világ bolydult fel az olimpiai megnyitóünnepség egyik jelenetén, nevezetesen, hogy az kigúnyolja a keresztényeket és Leonardo Da Vinci Utolsó vacsoráját is megszentségteleníti érdemes felidézni, hogy milyen erős „hagyománya” van a bigott keresztények művészetek, művészek elleni támadásának.
100 évvel ezelőtt történt…
József Attila 1923. októberében jelentette meg Lázadó Krisztus címû versét a Kékmadár címû lapban Szegeden. Ezután a helyi jobboldali sajtóban éles kritikák kereszttüzébe került, aminek végül egy ügyészi feljelentés, majd büntetőeljárás megindítása lett a következménye, végül sajtó útján elkövetett istengyalázás vétségével vádolták meg, és elsőfokon el is ítélték.
A vád szerint a vers Isten ellen intézett, gyalázó kifejezések által közbotrányt okozott
Különösen a következõ sorok:
S munkámban, Uram, érek annyit, mint Te
Nagy passziódban; és a lelkem is
Részed lesz nemsokára s a legszebb fényt
Hintve:
A szemed lesz, hogy mindent láss meg itten.
Bizony mondom, még nincsen is szemed,
Most nem látsz. Lennél immár igazságos,
Isten!”
Fáradt baromként reszket lelke, teste,
Félmunkát végző társak röhögik
S feszül, mert tudja - reá korábban jön
Este.
A vád indoklása szerint a versben foglalt egész gondolatmenet, de különösen a fent idézett része Isten ellen intézett kifejezéseket foglalnak magukban, amelyeknek sajtó útján való közlése alkalmas a közbotrány kiváltására.
A szerző a vádhoz írt kifogásában hiába ajánlotta a bíróság figyelmébe saját szerzői értelmezését. Mely szerint „Ha a királyi ügyészség a filozófiai szemüvegén keresztül olvasta volna a verset, akkor tudatában lett volna annak, hogy a gondolatmenete nem Krisztust, Istent gyalázza, hanem az örök dolgozó embernek Krisztussá szimbolizált alakjában fordul az Istenhez.”
Az inkriminált kifejezésekkel kapcsolatban pedig megjegyzi, hogy a véges erővel teljesített véges eredmény nem kisebb mint a végtelen erővel teljesített végtelen eredmény. Tehát a mai korban elcsüggedt emberiségnek próbálja visszaadni az önbizalmat, anélkül, hogy ezzel Istent gyalázná. Illetve nem mellékesen felhívja arra is a figyelmet, hogy a kilencedik versszak végén az idézőjel bezárul, s ez után a költemény beszélője a most élõ dolgozó ember, így az itt leírtak még átvitt értelemben sem érthetők Krisztusra.
A Délmagyarország 1924 júliusában így számolt be a tárgyalásról, azon belül is József Attila ellenérveiről:
A lázadó Krisztus alatt nem Krisztust értette, hanem a földresujtott embert, akihez most másik földresujtott ember beszél. Védője, dr. Vámbéry Rusztem azt fejtegette, hogy primitiv munkásember fohásza Krisztushoz ez a vers. (…) Nem szabad egyes idézeteket kiragadni a versből, mert hiszen Ady is irt izgága Jézusról és Heine is irt hasonló hangon.
A bíróság azonban a fenti érvelést figyelmen kívül hagyva, a vád érvelését elfogadva megállapította, hogy a költemény egyes Isten ellen intézett gyalázó kifejezéseivel közbotrányt okozott.
E kifejezések a következõk: „Lázadó Krisztus”, „Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság! Ne légy más, mint az Igazságos Úr! […]”, „Ronggyá nem mosná élet-subád ember átka […],” „S aranyszavad átváltozott rossz, kongó Érccé.” „S munkámban, Uram, érek annyit, mint Te Nagy passziódban […]” „Lennél immár igazságos, Isten!”
József Attila védekezésben ismételten hangsúlyozta, hogy a költemény megírásával az volt a célja, hogy a háború és forradalom után nyomorúságban élő embernek, amennyire erejéből kitelik, visszaadja önbizalmát, melyet elveszített, illetve az őt megillető magaslatra emelje.
A cím az örök embert jelképezi, aki mindig többet akar, aki azért teremtetett, hogy az ember életének értelméhez közelebb férkőzzék. A költeményben az ember sorsát jelképezi, és azt hangoztatja, hogy véges erővel véges munkát végezni éppen olyan érdem, mint végtelen erővel végtelent. Istent gyalázni nem volt szándékában, e költeményt éppen Isten dicsőségét szolgálja.
A költő védekezését a bíróság nem fogadta el, és 8 hónap fogházra, valamint 200 000 korona pénzbüntetésre ítélte
Ezt késõbb a Budapesti Ítélőtábla is megerősítette, enyhítve kissé a büntetésen, a fogház büntetést leszállította egy hónapra. Végül hosszú, megviselõ procedúra után a Kúria felmentette a költőt.
A bíróság indoklása szerint a vers azért nem gyalázza Istent, mert a cím alatt a költeményből kitűnőleg a földi igazságtalanság ellen lázadó embert kell érteni, aki az isteni igazságosság megvalósulását kéri Istentől. Ezt fejezik ki az első fokú bíróság által idézett részek is.
E sorok nem tagadják az Isten-eszmét, hanem csak annak a földi megvalósulására irányuló kérelmet fejeznek ki, nem is tiszteletlen módon, hanem az elkeseredés és a könyörgés hangján.
„A munkámban, Uram, érek annyit, mint Te nagy passziódban”, kitételben csupán merész összehasonlítás van az Isten végtelen és az általa alkotott ember véges munkája között, amely összehasonlításból esetleg kivehetõ vallásellenes jelentőséget teljesen ellensúlyozza és megcáfolja a költemény ezután következő, vallásosságtól és költõi erőtől hevített része.
Ebben ugyanis az a gondolat jut kifejezésre, hogy a szenvedő ember lelke nemsokára része, azaz szeme lesz az isteni lénynek, amely ily módon jobban meg fogja látni a földi nyomorúságot és igazságtalanságot. A költemény ezen részében tehát a költõnek a túlvilági hite, vagyis vallásos érzése nyilvánul meg.
Végül a bíróság általános érvénnyel megállapította, hogy istengyalázás vétségének megállapításához nem is elégséges a vád tárgyává tett kifejezéseknek botrányokozásra alkalmas volta, hanem az is szükséges, hogy azok által a vádlott közbotrányt is okozzon.
Az, hogy ez megtörtént a tényállásból nem vonható le
Sólyom Péter: A MÛVÉSZET SZABADSÁGA ÉS AZ ESZTÉTIKAI ÍTÉLETEK
Thomas Jolly művészeti vezető szerint senkit sem sértett az olimpia megnyitója
