Gyulay Zsolt: az olimpiai mozgalom egy örök szerelem

Gyulay
Gyulay Zsolt

Saját életútja mellett az olimpiai mozgalom kihívásairól is beszélt Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) szombaton újraválasztott elnöke, aki csütörtökön ünnepli 60. születésnapját.

A kajakosként kétszeres olimpiai bajnok sportvezető az M4 Sport Nemzeti Sporthíradóban elmondta, hogy minden nap számot vet, szereti beosztani az életét és tudni, hogy mi következik.

„A kerek évfordulókon az ember még inkább végiggondolja, hova jutott el. A nagyszüleim és a szüleim büszkék lennének rám, de én nem veregetem a saját vállamat, mert mindig elégedetlen vagyok, és azt nézem, mit lehetne jobban csinálni” – fejtette ki a Hungaroring Sport Zrt. elnök-vezérigazgatója.

A kezdetekről szólva felidézte, hogy az olimpia szellemisége mindig foglalkoztatta, mert szülővárosában, Vácon edzett az ötkarikás bajnok Hesz Mihály, aki követendő példa volt számára, és kezdő kajakosként mindent tudtak az 1968-as mexikói K-1 1000 méteréről.

„A családban nagy megbecsülése volt a magyar válogatott meznek, a nagyapám azért hagyta el Erdélyt, mert nem akart román válogatott futballista lenni. Édesapám kézilabdázott, édesanyám atletizált, és amikor engem elkapott a gépszíj, akkor idővel elkezdtem hinni abban, hogy egyszer olimpiai bajnok lehetek. A pályafutásom után pedig titokban azt éreztem, hogy valamikor szerepem lehet az olimpiai mozgalomban, amelyet annyira szeretek és a magaménak érzek” – mesélte.

Az ötkarikás érmeiről elmondta, az 1988-as szöuli játékok előtt biztos volt benne, hogy ha végig tudja csinálni, amit tervezett, akkor sikerülhet az olimpia, mert ő akkorra érett be

Az 1992-es barcelonai ezüstérmek ugyanakkor nagy ütést jelentettek, mert bár büszke volt arra, hogy kihozott magából mindent, a második helyeket fel kellett dolgoznia, és a négyesek döntője után egymást vigasztalták társaival.

„Nem tudom, mit csináltam volna, ha nem szédülök le a váci vízitelepre, és nem nevelnek meg ott azok az emberek. Én mindent a kajakozásnak köszönhetek, köztük a családomat és a házasságomat is, és hogy rendet tudok tartani az életemben. A gyermekeimnek is azt mondtam, hogy a tanulás mellett jó, ha van egy másik közeg is, ahol szocializálódni tudnak, mert a sportközösségek rendkívül fontos részei a társadalmunknak – fejtette ki Gyulay Zsolt. – A Hungaroring vezetése kiemelt része az életemnek már 14 éve, az olimpiai mozgalom pedig egy örök szerelem, még ha társadalmi munkaként sokat el is vesz a szabadidőből” – jelentette ki.

Az olimpiai mozgalom jövőjéről szólva elmondta, a „nemzetközi helyzet fokozódik”, és óriási kihívást jelentenek majd az új sportágak Los Angelesben. A mozgalom hatalmas lendületet vett Párizsban, a számok azt mutatják, hogy a fél világ követte a nyári játékokat.

„A magyar sport számára nagy dilemma, hogyan tudjuk tartani a lépést, mivel látjuk, hogy az Egyesült Államok, Japán, Dél-Korea és Kína elképesztően erősödik. Gyorsan le is lehet szakadni, például Lengyelország az elképesztő mozgósítás ellenére csak tíz érmet nyert Párizsban – mondta a MOB elnöke. –Szerintem sporttudományban és módszertanban is nagyon fontos a központosítás. Legutóbb nem voltunk messze a 8-10 aranytól, most tartunk összességében 190 aranynál, és 2030-ig megcéloztuk a 200-at” – árulta el Gyulay Zsolt.

A sportvezető interjút adott a Képes Sportnak is

– Az idő múlását hogyan viseli?
– Jól. Esetemben fontos évszám 1982, annak az évnek a júniusában ismertem meg a feleségemet, ő volt tizenhét, én tizennyolc. Azóta vagyunk együtt, és azóta csinálunk mindent együtt. Hogy közben öregszünk, az teljesen természetes. Fontosabb, hogy a feleségem és a kajakozás nélkül én biztosan nem lennék az, aki most vagyok.

– Vagyis a szerelem meghatározója az életének.
Igen. A szerelem örök életre nagyon fontos. Vallom, hogy egy Isten, egy haza, egy család.

– E tekintetben is sokat változott a világ…
– Ez engem egyáltalán nem érdekel. Nekem ez a fontos, ennek szellemében élek, szerintem ez így van jól.

(…)

– Sohasem bolondult meg, nem fordult elő, hogy edzés helyett valahová máshová ment?
– Nem. Azért ne feledjük, a hetvenes években jártunk, nemigen volt más opció akkortájt. Persze, ha beteg voltam, hagytam ki edzést, illetve a későbbiek folyamán előfordult – ezt például Csipes Feriék a mai napig emlegetik –, hogy ha túledzettük magunkat, márpedig akkoriban ez volt az általános, az edzés közepén fogtam magam, visszafordultam, és szó nélkül hazamentem.

– Hogy mit csinált?!
– Volt bennem egyfajta védekezőképesség, s amikor azt éreztem, ennyit bírok, ennél nem tudok többet, letettem a lapátot. Volt olyan, hogy az edző motorcsónakkal utánam jött, de akkorra már megmakacsoltam magam. Az is megtörtént, hogy szóltam, nekem szükségem van három pihenőnapra, s amikor azt mondták, ilyen nincs, azt feleltem, márpedig pihenni fogok három napot, mert szükségem van rá.

(…)

– Hozott olyan döntést az élete során, amelyet később megbánt, vagy amelyről évekkel később bebizonyosodott, hogy hibás volt?
– A magánéletben semmiképpen sem: életem legnagyobb ajándéka, hogy 1982-ben a feleségemmel elindult a közös életünk. Ennél nincs fontosabb.

– Meg ne bántódjék, de igazi múlt századi férfi. Az az ember, aki ragaszkodik az értékekhez, az elveihez, a felfogásához.
– Tényleg az vagyok. Ez valamiféle elvárás is önmagammal szemben.

– De ne mondja, hogy nem észleli, sokan már nem így, nem ilyen elvek szerint élnek.
– Nem hiszem, hogy boldogabbak… Élhetünk úgy, mint az ösztönlények, de az hová vezet?! A sportban megszoktam, hogy vannak célok, van egy út, amelyiken haladunk előre. Az élet valójában hosszútávfutás, amelyben nincsenek pillanatnyi sikerek, illetve vannak, de gyorsan elmúlnak. Vallom azt a bibliai mondást, hogy építsd sziklára a házad. Fontos, hogy minden szempontból stabil lábakon állj!

Forrás: M4 Sport / Nemzeti Sport