Győri-Lukács Viktória: Már nemcsak hisszük, de tudjuk is

Hihetetlen utazáson van túl a női kézilabda-válogatott az elmúlt egy évben: a világbajnokságon a horvátok ellen megnyert kulcsmeccs volt a tűzkeresztség, aztán az olimpiai selejtező és a párizsi torna szívszorító sikere mind kellett ahhoz, hogy az Európa-bajnokságon a dobogóra állhasson a magyar csapat. 

Győri-Lukács Viktória, az Eb All Star-csapatába is beválasztott jobbszélső a MOL Csapatnak nyilatkozott.

“Ha a mi nyakunkban van a bronzérem, akkor mi vagyunk, nem?” – kérdezett vissza széles mosollyal Győri-Lukács Viktória, amikor azzal a kérdéssel kezdtük a beszélgetést, hogy a magyar-e a harmadik legjobb női kézilabdacsapat Európában.

“Nincs abszolút rangsor, napok vannak, amikor az ember megküzd a helyezésekért, és tegnap mi voltunk a jobbak, mi akartuk jobban! Csapatként egységesebbek voltunk, és ha talán egyénileg jobb játékosokból is áll a francia csapat, mi úgy összeálltunk, hogy bármekkora hátrányt képesek lettünk volna ledolgozni pusztán azzal, hogy kéz a kézben küzdünk a közös célért” – mondta a válogatott jobbszélsője.

Egy utolsó nagy tett

Ezen az Eb-n egymást érték a jobbnál jobb magyar teljesítmények, de félő volt, hogy a vékony keret és a szerkezeti gondok miatt nem marad erő a végjátékra. A magyarok remekül küzdöttek a franciák elleni bronzmeccsen, de az utolsó tíz percre érkezve ellenfelünk átvette a vezetést, és felmerült a kérdés, lesz-e mentális és fizikai erő innen is nyerni.

„Szavak helyett tettekkel bizonyítottuk, hogy hiába fiatal a csapatunk, sokkal érettebbek vagyunk, mint korábban. Már nem zökkent ki minket, ha átveszi a vezetést az ellenfél, a hitünket pedig egyszerűen lehetetlen volt megtörni. Annyira akartuk ezt a közös, hatalmas sikert, hogy egy pillanatra sem ingott meg a hitünk” – mondta az Eb álomcsapatába is beválasztott szélső.

Hogy végül tényleg a magyar szövetség vitrinjében landolt a bronzérmesnek járó trófea, azért nagyon sokat tett Győri-Lukács, aki az egész tornán a mieink egyik legjobbja volt. 

“Én végig tudtam, hogy a miénk lesz a bronzérem, és ahogy az öltözőben körbenéztem, mindenkin ugyanezt a magabiztosságot láttam. Nem ijesztett meg minket, hogy pár nappal korábban, a középdöntőben úgy kaptunk ki a franciáktól, hogy minden lépésünkre volt válaszuk. Úgy mentünk ki a bronzmeccsre, hogy itt ma csak mi nyerhetünk.”

Amikor megkérdeztük, melyik volt a kedvenc pillanata a tornáról, biztosak voltunk benne, hogy az utolsó gólunkat fogja mondani a végletekig kiélezett kisdöntőről, amit egy igen furcsa – és szerencsés – támadás végén pont a győri szélső helyezett el a francia kapuban.

„Természetesen az, amikor [Böde-Bíró] Blani a trófeával a kezében odalépett elénk, és felemelte. Ez a pillanat örökké megmarad bennem. Ott álltunk, ahova el akartunk jutni. Ott voltunk mindannyian, együtt, egymást ölelve. Ez számomra mindennél többet jelent.”

Az olimpiai selejtező önbizalmat adott, aztán Párizsban is jól játszottunk, ám ott megfordult a szerencse, és az ellenfélnek hozott szerencsét a véghajrá.

„Ez az Eb viszont végleg meggyőzött mindenkit, hogy ott vagyunk a kézilabdavilág élmezőnyének nyomában.”

“Nem mintha az olimpiai hatodik helyet szégyellnünk kellene, de a svédek elleni negyeddöntő alaposan összetört minket. Már ott is bennünk volt ez a szereplés, hiszen úgy utaztunk ki Párizsba, hogy már nemcsak hittük, de tudtuk is, hogy bárkit le tudunk győzni. Ennek a folyamatnak lett a kifutása ez a bronzérem, amiben komoly szerepe volt a mentális erő, a csapategység és a saját játékunkba vetett hit mellett a hihetetlen támogatásnak, amit a lelátóról kaptunk.”

Ha már az önbizalom szóba került, a magyar lányok már a torna előtt jelezték, hogy éremért akarnak küzdeni. Pedig könnyen be lehetett volna bújni a szövetség hivatalos célkitűzése mögé (ez az első hatba jutást jelentette), de a játékosok nyilvánosan kijelentették, nemcsak eljutni akarnak a bécsi Final Weekendre, de ott éremért akarnak küzdeni.

“Mi ezt az első pillanattól kezdve nagyon komolyan gondoltuk. Mindannyian éreztük, hogy olyan egységbe kovácsolódott a csapat, ami ritkán adatik meg, és azt is tudtuk, hogy ha a saját játékunkat magas szinten tudjuk megvalósítani, bárkinek komoly gondot tudunk okozni.„Nem nagyképűség volt a részünkről, inkább azt üzentük vele, hogy nagyon erősen hiszünk magunkban” – mondta boldogan Győri-Lukács.

Forrás: MOL Csapat

Magabiztos sikerrel védtek címet a norvégok, Klujber Katrin a gólkirálynő

A világbajnok franciák legyőzésével bronzérmes a női kézilabda-válogatott