Elhunyt Dr. Hammerl László, a Nemzet Sportolója
Újabb fájdalmas csapás, pótolhatatlan veszteség érte a magyar sportlövészetet.
Hosszan tartó súlyos betegség után 82 éves korában elhunyt a sportág ikonja, Dr. Hammerl László olimpiai bajnok, olimpiai érmes, szövetségi kapitány, a Nemzet Sportolója.
Egész fiatal korában kötötte össze életét a sportlövészettel, 22 éves korában szerezte meg Tokióban olimpiai bajnoki címét a 60 lövésés fekvő versenyszámban, ugyanitt bronzérmes is lett a 3×40 lövéses összetett számban.
Négy évvel később Mexikóvárosban ezüstéremmel tette teljessé olimpiai éremgyűjteményét. 1977-től a magyar sportlövő válogatott szövetségi kapitánya.
Nagy tudású, a világ minden pontján elismert szakember volt, kiválóan értett a versenyzők nyelvén, számos olimpiai, világ- és Európa-bajnoki cím és érem megszerzése fűződik a nevéhez. 2004-ben a Nemzet Sportolójává választották.
A sportággal fennálló örök kötődése megmaradt, gyakran látogatta a lőtereket, véleményével, meglátásaival segítette a sportlövészetet.
Dr. Hammerl Lászlót a Magyar Sportlövők Szövetsége saját halottjának tekinti.
Dr. Hammerl László 1942. február 15-én született Budapesten
A Ganz VMLK (1952–1956), az MHSZ KLK (1957–1968) és az Újpesti Dózsa (1969–1976) sportlövője; puskás számokban versenyzett. Legnagyobb sikerét a tokiói olimpián érte el: 1964-ben a kisöbű sportpuska, fekvő, egyéni versenyszámban olimpiai bajnok lett, kisöbű sportpuska, összetett, egyéniben pedig bronzérmet nyert. Négy évvel később, Mexikóvárosban a kisöbű sportpuska, fekvő, egyéni mezőnyben ezüstérmet nyert, így minden ötkarikás éremből gyűjtött egyet-egyet. Az olimpiai dobogós sikerek mellet világ- és Európa-bajnoki harmadik helyezéseket is jegyez. Országos csúcsa (nem hiteles világcsúcs) 1163 kör, kisöbű sportpuska 120 lövés (1963). Részt vett a müncheni és a montreáli olimpián is, de a korábbiakhoz hasonló sikert nem ért el.
Edzőként magyar szövetségi kapitány (1977–1988), a magyar válogatott technikai igazgatója (1989–1996), Új-zélandi szövetségi kapitány (1996–1999), majd ismét magyar szövetségi kapitány (1999–2004). Sportvezetőként dolgozott a Nemzeti Sportszövetség sporttanácsosaként, a hazai szövetség alelnökeként is; elnöke volt az Olimpikonok a drog ellen egyesületnek.
Munkásságáért Mesteredző (1985), Kemény Ferenc-díj (1996), A Nemzet Sportolója (2004), Az év magyar sportlövője (1964, 1968) elismerésekben részesült.
