Az államosított Nemzeti Sportból napi tízezer példányt vásárolna a kormány!
Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztőjének, a Puskás-ügy nagyköveteének ügyes-bajos dolgaira nem érdemes szót vesztegetni. Ő az az Orbán Viktor által támogatott egyszeri “sportújságíró”, aki önmaga paródiájaként mindennek (is) a tótumfaktuma. Legalábbis ő szereti ezt gondolni.
Jön-megy, intézkedik. Az különösebben nem zavarja, hogy szinte valamennyi tisztsége ütközik egy másikkal.
Legutóbb azzal kavarta fel az “állóvizet”, hogy körbesírta a teljes magyar közösségi médiát, hogy a gonosz amerikaiak neki, mint “száguldó nagykövetnek” nem adtak diplomata vízumot.
Volt nagy sírás-rívás, Szöllősi hűséges fegyverhordozója Csisztu Zsuzsi szerint is meg kell állítani Amerikát.
Meghiúsult amerikai utazásának részletei már senkit nem érdekelnek, Szöllősi majd megírhatja a “Képzelt sportriport egy amerikai futballtornáról” opuszát, reméljük lesz olyan sikerese, mint a Déry Tibor kisregényéből készült musical.
Apropó zenés színház, természetesen van már Puskás musical is az Arancsapat nagyobb dicsőségére.
A főszerkesztő-nagykövet-főtitkár-ügyvezető interjút adott az Indexnek
Ch. Gáll András kérdezte kollégáját arról is, hogy a magya kormány miért tervezi, hogy naponta tízezer példánt vesz a nyomtatott Nemzeti Sportból.
“…elismerem, hogy a magyar kormány egy nemzetközi összehasonlításban is szokatlan, ha úgy tetszik, unortodox megoldást választott. Amire én, aki lassan harminc éve dolgozom itt, azt mondom: hálásak lehetünk érte, nagyon szépen köszönjük, a még mindig nagy létszámú olvasótáborunkkal együtt. Hiszen miközben a szemünk láttára omlik össze a nyomtatott lapok piaca, a Nemzeti Sport kapott egy esélyt, hogy még évekig megmaradjon a print változata is, egyben eljuttassuk a lapot fiatal és amatőr sportolóknak is, akik talán más újságot már nem is olvasnának, idős bajnokoknak, olyan vidéki sportolóknak, sportvezetőknek, akik egész életükben a magyar sportot szolgálták. Hiszen az úgynevezett alternatív terjesztés program erről fog szólni, nem pedig, ahogy itt-ott megjelent, hogy az állami intézmények kötelezően előfizetnek rá. Amikor kimondottan profitorientált tulajdonosa volt a lapunknak, az olvasók akkor is elvártak egyfajta közszolgálatiságot a Nemzeti Sporttól, konfrontálódtunk is rengeteget mindenféle német tanácsadókkal, most pedig, amikor az állam a tulajdonos, abszolút indokolt ez az igény, a közszolgálatiság. Hiszen a mi újságunknak olyan sportágakról, olyan területekről is írnia kell, az utánpótlástól a parasporton, a szabadidősporton, a külhoni magyarok sportján át a kevésbé népszerű sportágakig, amelyek nem igazán „kattintósak”, de nekünk és a magyar sport egészének fontosak. És mindez egy átgondolt, tudatos stratégia része, hiszen ne feledje, onnan indultunk, hogy 2010 előtt nem létezett magyar tulajdonú sportsajtó…”
Hát, igen ha már amúgy sincsenek piaci viszonyok a magyar médiában, hiszen a kormány már többszörösen torzította a piacot, gondoljunk csak a Mediaworks nevű állami, részben monopolhelyzetben lévő médiabirodalomra, vagy az adóforint milliárdokból fenntartott közszolgálatinak csúfolt elektronikus média holdingra. Az online médiatérben pedig az állam elköltött több százmilliós hirdetési büdzsével igyekszik megtámogatni saját propagandáját.
Szöllősi György önfényezéssel folytatta
“Mi 2010-ben, hetekkel a kormányváltás előtt a Puskás Akadémia patronálásával elindítottuk a magyar nyelvű FourFourTwo futballmagazint, ez volt az első fecske, s mire 12 év elteltével nyugodt szívvel lemondhattunk erről a szerintem – persze elfogultan – sport- és sajtótörténeti jelentőségű folyóiratról, már létezett az M4Sport közszolgálati televíziós sportcsatorna, aztán a Nemzeti Sport is újra hazai, majd állami kézbe került, sőt elkezdte működését a magyar tulajdonú Sportrádió is. Miközben egyébként a magyar sport hatalmas arányú fejlesztése is zajlik, amellyel illik lépést tartania a sportsajtónak is. “
Ez már tényleg óriási égés! Gyurika és a támogató!
Gazdagék egy pontot szereztek, Sallói csapata idegenben győzött
