Az Amyl and The Sniffers korhatáros újdonsággal harangozta be legújabb albumát
A korábban már a Sziget Fesztivál közönségét is megbuliztató Amyl and The Sniffers október 25-én jelenteti meg „Cartoon Darkness” című lemezét a Rough Trade Records kiadónál – az anyag a Fonogram – Magyar Zenei Díjra is jelölt „Comfort To Me” című albumot követi. Az ausztrál punkzenekar hamarosan egy telt házas európai turnéval koronázza meg a megjelenést, de hozzánk közel eső helyszínekről sajnos egyelőre nincs hír.
A lemezről eddig négy dalt hallhattunk, a csapat utoljára hagyta a legnagyobbat ütő „Jerkin” című tracket, amihez a King Gizzard & The Lizard Wizarddal is gyakran együtt dolgozó John Angus Stewart készített extravagáns videóklipet – a cenzúrázott verzió a YouTube-on (és alább), a 18+-os pedig a banda honlapján csekkolható.
A zenekar frontember énekesnője, Amy Taylor így mesélt a szerzeményről: „Jó kifejezni a dühödet, ha valaki felbosszantott, és jó, ha van humorérzéked az élethez. Különösen nőként, amikor gyakran csak annyit kéne mondanunk passzívan, hogy ‘minden rendben’, hogy mindenki más kényelmesen érezze magát. Egy olyan dalt akartam írni, ami felemeli az én-t, miközben a másikat lehúzza, mert néha, még ha csak egy kis időre is, ez a legjobb módja annak, hogy nevessünk valamin, és megerősítsük magunkat. A világ mostanában gyakrabban bosszant fel és töri össze a szívemet, mint valaha, akár vissza is bökhetnék neki. Értelmetlen, de katartikus.”
A rendező pedig így kommentálta a videót: „Az a sértettség, amit egy vagina vagy egy pénisz képes kiváltani, teljesen bizarr. Egyszer Amy azt mondta nekem: ‘Ha a világ nem lenne ennyire elcseszett, soha nem hordanék ruhát’. Az a kontextus, amit a nemi szerveinkre erőltetünk, teszi őket eredendően ‘sértővé’. Ezért akartuk levetkőzni a mesterkéltséget, és nyílt, hétköznapi módon vizsgálni a testet. Úgy közelítettük meg ezt a klipet, mintha önmagában egy előadás lenne. A koncepciótól kezdve a stáb összeállításán át a castingig hagytuk, hogy a projekt a lehető legtermészetesebb módon fejlődjön, és hogy az alanyaink a saját kényelmük alapján diktálják a közreműködésük szintjét az adott napon. Mi magunk is a forgatás közben jöttünk rá, hogy milyen is ez a kisfilm, ami alapvetően az ellenkezője annak a megközelítésnek, amihez én szoktam. De mivel az emberek személyisége vezérelt minket, nem éreztem helyesnek, hogy másképp csináljuk. Végül csak egy fehér fal és az emberi test maradt. Mindenből, amit csinálok, más perspektívával akarok kijönni. Ahogyan az ember perspektívája megváltozik egy Amyl-dal hallatán, én is ugyanígy változást szeretnék kiváltani. Azt hiszem, mindannyian kevésbé prűdként és szabadabban távoztunk a forgatás után.”
