Én, Claude Monet 

Októbertől végre országszerte a mozikban Phil Grabsky nagy sikerű brit képzőművészeti-kultúrtörténeti dokumentumfilm-sorozatának ikonikus epizódja, az Exhibition on Screen: Én, Claude Monet.

2024 októberében ismét mozikban a 2019-ben szűk körben bemutatott Exhibition on Screen: Én, Claude Monet, a Pannonia Entertainment forgalmazásában. Rendező és producer: Phil Grabsky

Phil Grabsky 2019-ben készült filmje a világ egyik legkedveltebb festőművészének életét idézi fel a mester saját szavaival. Levelek és személyes vallomások felhasználásával enged betekintést annak az embernek az életébe, aki 1872-ben megfestette az impresszionizmus stílusának nevet adó festményt (Impresszió, a felkelő nap), és aki a XIX. század végének legnagyobb hatású alkotója volt. Történet egy olyan emberről, aki látványvilágával elkápráztatta a közönséget, miközben depressziótól és öngyilkossági gondolatoktól szenvedett. Festészete, kertészet iránti szenvedélye, híres giverney-i kertje és humora által azonban az életszeretete is megnyilvánult. A Párizsban, Londonban, Normandiában és Velencében forgatott film széles merítést ad a nyugati művészet egyik legnépszerűbb festőjének munkásságából.

„Nem sok ember mondhatja el személyes történetét 92 évvel a halála után! Claude Monet azonban egész életében leveleket írt – nagyon bensőséges hangú leveleket, amelyeket barátainak és családtagjainak küldött. Az itt összegyűjtött és Henry Goodman által felolvasott írások adják a dokumentumfilm alapját, amely a művészt kora ifjúságától egészen élete utolsó hónapjaiig követi. Festményeinek rajongói számára, akik többet szeretnének megtudni a mögöttük álló emberről, ez egy lenyűgöző anyag! Általánosságban pedig ritka betekintést nyújt a tizenkilencedik századi élet apró részleteibe.

Monet élete nem volt könnyű… Különös gondokkal kellett szembenéznie, amelyek többnyire szerettei egészségével kapcsolatosak voltak. A pénzhiány, a hosszú munkaidő okozta feszültség, a piac szeszélyessége, a létfenntartás nehézségei – mindezek hozzájárultak a folyamatos aggodalomhoz és a depresszió határán lévő állapotokhoz, s melyek mintha összeesküdtek volna, hogy megfojtsák azt a művészi ambíciót és szenvedélyt, amely végül Franciaország egyik legnagyobb festőjeként való elismeréséhez vezetett. Ennek eredményeképpen a film néhol nyomasztóvá válik, de mivel az alkotói folyamatot is feltérképezi, nem lehet elvárni, hogy a vágás oldja meg ezt a problémát. Ez egy őszinte megközelítés; és reméljük, hogy a nézők elviselik, mivel számos erénye akad. Monet élete a francia festészetben a kreativitás soha nem látott korszaka volt, és a művész levelezése ennek a centrumnak a középpontjába helyezik őt, betekintést nyújtva más nagy nevek munkásságába és életébe. A hatás szinte olyan, mintha a több mint egy évszázaddal ezelőtti hírességek legfrissebb pletykáit hallgatnánk, és a mai művészek be fogják látni, hogy mindannyian küzdöttek ambícióik megvalósításáért! Az impresszionizmusról szóló néhány népszerű mítosz eloszlik; Monet pedig arról elmélkedik, mekkora élmény volt, amikor valami, amit az ember évek óta csinált, végre divatba jött!!! Sokat megtudunk az alkotói folyamatról is – különösen a fény iránti egész életen át tartó rajongásáról –, és arról, hogy milyen sok vázlaton dolgozott, mielőtt végre neki mert fogni egy képnek.

Grabsky számos olyan helyszínre elvisz minket, ahol Monet dolgozott; és lehetővé teszi, hogy egymás mellett lássuk őket a festményekkel, így a festő eredményeit új szinten értékelhetjük. Röviden ellátogatunk a kertbe is, amelyet későbbi éveiben alakított ki, és megnézzük híres hídját és tavirózsáit. A film során több tucat festményt használunk fel életének és munkásságának illusztrálására. Az eredmény a látásmódjának olyan érzékeltetése, amely a szavakat kontextusba helyezi – olyan kontextusba, amely a legtöbbeknek, akikhez eredetileg szóltak, nem állt volna rendelkezésére –, és olyan módon hoz minket közel a művészhez, amely óriási mértékben hozzájárul ahhoz, hogy kapcsolatba kerüljünk művészetével.

Még ha Monet nem is a kedvence, ez a film a művészet szerelmeseinek kötelező, de a történelmet tanulmányozók számára is ajánlott. Azt nyújtja, amit a művész a legnagyobbra értékelt: a jól sikerült megvilágítást.” / Eye for Film, Jennie Kermode kritikája/